PINHOLE / CAMERA OBSCURA

2013. február 19., kedd

2011. szeptember 8., csütörtök

Részlet Kelemen Sándor megnyitójának szövegéből

„ Ahogy ránézünk Gábor Béla itt kiállított képeire, nem kétséges, hogy munkáit azzal az igénnyel készíti, hogy ezek a fotók többek legyenek egy szimpla fényképnél és sajátos atmoszférát, esztétikai minőséget hordozzanak.

Az eléje táruló, sokszor a leghétköznapibb látványban - egy utcarészletben, egy vízpartban, egy fában, egy kerítésben - Gábor Béla érzékeny szemmel ismeri fel azt a vizuális lehetőséget, amit a valóság összefüggéseiből kiemelhet és műalkotássá formálhat. Az így született kép alkalmassá válik arra, hogy túlmutatva elsődleges jelentésén, időtlen szépséggel vagy szimbolikus tartalmakkal telítődjék.

Mivel a kép mindig a belső alkotói hozzáállásnak megfelelően nyeri el végső formáját, vagyis a kompozíció, az alkalmazott fotótechnikai eljárás megválasztása mindig a művész szubjektív döntésén, céljain, ízlésén múlik, érdemes megemlíteni, hogy Gábor Béla jelenleg a fotózás történetének hajnalára jellemző eljárásokkal kísérletezik. A lyukkamerával készített képek, a cianotípiák, argentotípiák több időt, türelmet igényelnek, mint a hagyományos fényképezés és nagy tere van itt a véletlennek, az esetlegességnek is. Mégis, ezzel a kiszámíthatatlansággal, a tökéletlen élességgel, az elmosódott formákkal, fénycsíkokkal együtt valahogy személyesebbnek érezzük a végeredményt. Nemcsak a fotótechnikai eljárásait, hanem tartalmát, érzelemvilágát tekintve is szembe mennek ezek a képek a korunkra jellemző vizuális lehengerléssel. Harsányság, dinamizmus helyett sajátos líraiság, festőiség sugárzik a fotókról.

A látvány lecsendesít, visszafogja a világ által diktált tempót és rányitja szemünket és gondolatainkat a hétköznapok költészetére, a megszokott dolgok szépségére. „